Poszáta a tűz körül

Kép innét.

Van amikor csak távolról tisztelem Krisnát, mert hiába minden vonzalom, ha egyszer rámtör a hagymázas hagymaláz, ő meg nem bírja a szagom. Pedig vannak napok, mikor a hagymát is hagymával eszem. Nem mintha más napokon hiányt szenvednék, s ne lenne minimum négy féle hagyma a kiskamrában. Biztos, ami biztos. Hátha vámpírokkal vagy gonosz szellemekkel kell megküzdenem. Ha ez előfordulna például a mai becsületes evészet után, meg sem kéne mozdítanom a kisujjamat, vagy fejemre húznom a takarót, csak kitátanám a számat, rájuk lehelnék, s ők a lábaimhoz hullanának megsemmisülve, talpig szégyenletes vereségben.

1 zacskó penne tészta sós vízben kifőzve 2 ek olívaolajjal elkeverintve

1 kg vöröshagyma

3-4 fej fokhagyma

fél liter házi tejföl

tengeri só

Amilyen végtelenül egyszerűnek tűnnek a hozzávalók, olyan végtelenül egyszerű az elkészítés módja is. Vizet forralunk, só bele, majd tészta kifőz, vizet leönt. Eközben tepsit szedünk elő. A hagymát nem könnyezzük, nem is pucoljuk. Sőt minden eddigi könnycseppünkért bosszúból, kicsit megszurkáljuk a héját. Ez segíti a hagymát, hogy kiengedje a fáradt gőzt. A fokhagymával még ennyit sem foglalkozunk, hanem érintetlenül a tepsibe pakoljuk a vöröshagymák mellé. Nagyságuktól függően 200 C-on 35-45 percig sütjük őket. A sült fokhagymát alaposan megnyomorgatva, kipasszírozzuk halványbarna belsejét egy tálkába, majd hozzáöntjük a tejfölt, összekeverjük, sóval tovább ízesítjük. A sült hagymákat megpucoljuk, felkockázzuk, s a tejfölös szószhoz adjuk, vagy majd tálaláskor a tetejére halmozzuk. Díszítésként én az egészet még meghintettem egy kis szárított snidlinggel.

Miközben sült a hagyma én Zubolyt hallgattam s esőt vártam.

Kép innét.

Az úgy kezdődött, hogy volt valahonnét egy izgalmasnak tűnő receptem mongol báránycomb címmel. Báránycomb, báránycomb... Beraktam egy dossziéba, hogy majd egyszer átgondolom. Tán két éve is van ennek. A héten viszont a gyerkőcök rábukkantak és még vagy negyven másik recepttel együtt kiborították a szoba közepére. Kár lett volna tovább kerülgetni. Kikerült a konyhai faliújságra. Macerásnak tűnt, meg egyre furábbnak. Kellett volna valami jó kis alkalom hozzá, mert csak úgy egy hétfő esti vacsorának nem tudtam elképzelni. S lőn. Férj névnapjára ünnepi vacsora.

Néhány csekély változtatást azért végeztem rajta. Például nem mentem el faszéntüzelésű bográcsot venni. Kihagytam a báránycombot, melyet pár órára fagyasztóba kellett volna tennem, majd hajszálvékony szeletekre szelnem, hogy a vacsora részeként a folyamatosan forrásban levő húslevesben ki-ki megfőzhesse a magáét. Ezzel nemcsak vegaként lett nyugodt a lelkiismeretem, de kigyerekes anyukaként is. Az a másfél liter gőzölgő húslé nem mutatott volna túl jól a szőnyegen.

Ami megmaradt a receptből, az már inkább mongolos, mint mongol. A tofupótlással mégsem veszett el az étel lelke. Épp ellenkezőleg: egy könnyű, illatos, zamatos, játszós vacsora született belőle, ahol még a kisskacok (ismételd csak gyorsan tízszer) is vígan mártogattak, szürtyögtek, cuppogtak. Ráadásul nem is macerás. Fél óra alatt már tálalható állapotban volt minden. A láboscsörgetéshez a talpalávalót ma a Hun Huur Tuu biztosítja.

15 dkg üvegtészta

15 dkg cérnametélt

2 tofu

30 dkg friss spenót csíkokra szelve

1 közepes kínai kel csíkokra szelve

3 gerezd fokhagyma vékony szeletekre vágva

só

Szójaszószhoz:

1 dl világos szójaszósz

2 újhagyma apróra vágva

1 gerezd fokhagyma apróra vágva

1 ek szőlőmagolaj

Babkrémhez:

1 konzerv vörösbab

1 ek vörösbor

1 ek cukor

2 ek világos szójaszósz

2 ek tahini

(fél kk chiliszósz)

1 ek összevágott friss koriander

Gyömbérszószhoz:

4 ek fehér borecet

2 ek reszelt, friss gyömbérgyökér

1 ek cukor

2 ek összevágott friss koriander

Első lépésként készítsük el a szószokat. A szójaszószhoz a hozzávalókat minden különösebb varázslat nélkül elegyítsük, majd tegyük hűtőbe. Ugyanígy járjunk el a gyömbérszósszal is. A babszósznál pedig csupán annyi az érdekesség, hogy a koriander kivételével mindent leturmixolunk, s ha nem találjuk elég krémesnek, akkor egy kis vízzel lazítunk rajta. Végül hozzáadhatjuk a felaprított koriandert és követheti társait a hűtőbe. (Koriander nélkül naggyon bizarr íze van, úgyhogy azt semmiképpen ne spóroljuk ki belőle, vagy próbáljuk petrezselyemmel helyettesíteni. Megéri. A koriander csodás módon összhangot teremt benne.)

Forraljunk vizet. Az üvegtésztát és a cérnametéltet tegyük egy-egy kis fazékba, majd a öntsük nyakon őket a felforrt vízzel, fedjük le, s 10 perc múlva már meg is főttek. Szűrjük le mindkettőt, tegyük félre s tartsuk melegen őket tálalásig.

A spenótot és a kínai kelt pároljuk meg a fokhagymával enyhén sós vízben. A tofut vágjuk kockákra és süssük őket nagyon forró olajban enyhén aranybarnára, hogy a közepük még puha s fehér maradjon.

Ezzel meg is vagyunk, már csak a tálalás van hátra. Elő a csúcsos sapkával és le a köténnyel. Mielőtt asztalhoz ülnénk, még dúdoljunk el közösen egy imát, hogy az étel elfogyasztásával testünk és lelkünk gyarapodjék, a világban pedig terjedjen az igazságosság és a béke.

Kép innét.

A linzert, mely egyik kedvenc keksz-alaptésztám és az almás s egyéb pitéim kerete az anyukámtól örököltem meg. Ezért a mai dal a Majdnem.

A recept adagja megfelel egy tepsi pitéhez. Jómagam mindig ennyit készítek, s amennyiben másra használom, a maradékot 20 dkg-os adagokban lefagyasztom.

60 dkg liszt

2 kk sütőpor

20 dkg cukor

25 dkg vaj

1 tojás

1 kk vanília esszensz

A zene hallgatása közben alaposan összegyúrjuk a hozzávalókat. Esetleg pici víz hozzáadásával gyorsíthatjuk a folyamatot. S várjuk a megfelelő ihletet a töltelékhez.

Kép innét.

Ha az ember lánya egy jó kis bolognai spagettire vágyik példának okáért, akkor alaposan fel kell kösse a szoknyája ráncát, ha nem akar belefutni valami íztelen cuccba egy nagy adag tészta tetején.

Ma már a majdnem tűző, mindenesetre egy spagettipántost megengedő napsütés alatt bele is csaptam a közepébe. S olyan lett, hogy hmmm... Mindjárt kezdjük is ráhangolódásként a Quando voglioval.

Hozzávalók:

1 doboz szójagranulátum

1 ek Vegamix fűszerkeverék

2 ek olaj

1 nagyobb fej hagyma felaprítva

5 gerezd fokhagyma felaprítva

2 db szálzeller finomra vágva

3 db nagyobb sárgarépa felkockázva

80 dkg felkockázott konzervparadicsom

1 ek paradicsompüré

1 csipet fahéj

1 dl vörös bor

1 kk cukor

2 ek oregánó

spagetti

A szójagranulátumot összekeverjük a Vegamixszel, felöntjük dupla mennyiségű forró vízzel és sózzuk. Amíg a zöldségeket előkészítjük, a szója szépen teleszívja magát vízzel és rögtön felhasználható lesz. Ha a zöldségek készen állnak, egy vastag szélű serpenyőben olajat forrósítunk, hozzáadjuk a hagymát, fokhagymát, zellert és sárgarépát és puhára pirítjuk őket. Majd keverjük bele a kissé kinyomkodott szójagranulátumot. Öntsük fel a paradicsomkonzervekkel, borral és fűszerezzük oregánóval, csipet fahéjjal, paradicsompürével, cukorral, sóval és rotyogassuk kb. 10 percig, vagy amíg a zöldségek kellemesen puhák, ugyanakkor kicsit roppanósak maradnak. Ezalatt főzzük meg a spagettit. Tálaljuk frissen reszelt parmezánnal.