Kép innét.
Angol ez az édesség születése szerint, mégis izgalmasabbá teheti augusztus 20-i ünneplésünket. Feltéve, hogy nem ettük túl magunkat az új kenyérrel. Avagy feltéve, hogy igen, és 21-én már rá sem bírunk gondolni, de szívesen felhasználnánk a nyakunkon maradt fél kg kenyeret. Remek recycling másnapra.
50 dkg kenyér
15 dkg aszalt sárgabarack
5 dkg mazsola
2,5 dkg vaj
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
1 narancs reszelt héja
2 kk narancsvirágvíz
13 dkg gyümölcscukor
5 db felvert tojás
Forraljunk vizet, és forrázzuk le az aszalt sárgabarackot és a mazsolát. Hagyhatjuk ázni őket az következő előkészületek alatt. A kenyeret vágjuk vékony szeletekre. A szeletekről vágjuk le héjukat, kenjük meg őket vajjal és vágjuk háromszögalakúra, ha szeretnénk kicsit puccoskodni. Ha nem, akkor az alakjukat igazitsuk a tepsink vagy jénaink alakjához. Szűrjük le a barackot s mazsolát. A barackokat kockázzuk amolyan mazsola-méretűre. Vékonyan vajazzuk ki a sütőformát, majd először fektessünk le egy kenyér réteget a vajas felükkel felfelé. Szórjuk meg barackkal és mazsolával. Folytassuk e jól indult rétegelést ugyane módon, amíg tart a hozzávalóinkból.
Készítsük el a sodót. Üssük a tojásokat egy edénybe és alaposan verjük fel őket. Adjuk hozzá a cukrot, a tejet s a tejszínt, és melegítsük majdnem forráspontig. Ekkor keverjük hozzá a narancsvirágvizet és a narancshéjat. Merőkanalanként locsoljuk rá a kenyérrétegekre, elég időt hagyva nekik arra, hogy kicsit magukba szívják a nedűt. Fedjük le alufóliával az edényt, és helyezzük egy tepsibe. A tepsit töltsük fel annyi forró vízzel, hogy az edényünk feléig érjen. 180 C-on süssük kb. 50 percig, vagyis míg a sodó megszilárdul. Ha megsült, emeljük ki a tepsiből, adjunk neki 10 perc szusszanásnyi időt, hogy kicsit lehűljön, majd fordítsuk egy tálcára. Folyékony, savanykás sárgabaracklekvárral még finomabb.
S ha már tüzijáték festi színesre az eget, dúdoljuk hozzá: Under a Violet Moon
