Teljesen odavagyok a birsalmáért. Tavaly pedig rájöttem arra, hogy a világ legegyszerűbb dolga összehozni egy birslekvárt. Ugyanis ahelyett, hogy kisfejszével megpróbálnám meghámozni és kimagozni a birsalmát, hogy meg tudjam főzni, becsomagoltam alufóliába és puhára sütöttem (kb. 45 perc) 200 C-on. A sült birsalmát pedig gyerekjáték megtisztítani a felesleges héjtól s magháztól.
Kevés forralt vizet szoktam hozzáönteni és leturmixolom. Mézzel ízesítem. Esetenként megfejelem még egy csipet fahéjjal, vagy egy narancs reszelt héjával. Néha még mezei almát is sütök hozzá, hogy lágyítsak az ízén. Én általában nem akarom hónapokig tartogatni, inkább az ősz során többször főzök belőle kisebb adagokat. Így megvan az az örömöm is, hogy időről időre birsalmaillat lengi be a lakást. Egy asszony öröme.
Aki viszont igazi férfi módjára inkább befektet egyszer sok energiát, de aztán egész télen ne kelljen hozzányúlnia több birsalmához, annak azt ajánlom, hogy a leturmixolt és mézzel, fűszerekkel ízesített birset tegye egy fazékba, forralja át, merje üvegekbe, melyeket a lezárásuk után nyomban fejre állít. Az üvegeket e fordított módon tegye bele a legmelegebb télikabátjába, melyet előzőleg konyharuhával kibélelt, s hagyja benne őket másnapig, hogy szép lassan hüljenek ki. Ezennel készen is van a birsalmalekvár, mely tartósítószer nélkül is eláll jövő nyárig.
Kép innét.
