Kép innét.
Nem is emlékszem olyan nyárra, amikor kívántam volna a csokoládét. A tél az más, akkor akár naponta jöhet sütiben, italban, csomagolva, bon-bonként. Ebben a cudar hűvösben, viszont alig tudom rávenni magam egy-egy salátára. Pedig harsog a piac, gúlákban áll a rengeteg zöldség.
A gyerkőcök is gyakorlatilag gyümölcsön, joghurton és rengeteg kenyéren, kiflin, sütin, kekszen élnek. Hiába igyekeztem, ezt az állandó szénhidrátigényt nem tudtam legyőzni semmilyen sóssággal, vagy egyéb ízzel.
A csokikrém amúgy is egy hálás desszert. Ha marad a hideg, akkor langyosan, amennyiben estére kitörne a forróság, úgy behűtve lehet tálalni.
Hozzávalók:
8 dkg fekete csokoládé (min. 70%)
4 dl habtejszín
2 tojás
2,5 dkg porcukor
1 kis rúd fahéj
Díszítéshez: 4 dl habtejszín felverve
A tojásokat egy villával egyenletes állagúra verem és egy nyeles lábosba öntöm. Hozzáadom a porcukrot, simára keverem, majd felöntöm a habtejszínnel. Beletördelem a csokoládét és beledobom a rúd fahéjat. Folyamatosan kevergetve addig főzöm, míg besűrűsödik. Miután kihül, hűtőbe teszem. Az idő elérkeztével pedig tejszínhabbal tálalom.
Uiome szárnyán utazott a mai nóta. Kovács Kati fényes, tökéletes és kőkemény, mint a legjobb csokoládé. A mosolya pedig olyan, mint keveseké. Élvezi. S ha a terem üres lenne, ő akkor is mindent beleadna, mert magától és magának énekel. Ember, akinek csak a minden elég.
