
Kép innét.
Van amikor csak távolról tisztelem Krisnát, mert hiába minden vonzalom, ha egyszer rámtör a hagymázas hagymaláz, ő meg nem bírja a szagom. Pedig vannak napok, mikor a hagymát is hagymával eszem. Nem mintha más napokon hiányt szenvednék, s ne lenne minimum négy féle hagyma a kiskamrában. Biztos, ami biztos. Hátha vámpírokkal vagy gonosz szellemekkel kell megküzdenem. Ha ez előfordulna például a mai becsületes evészet után, meg sem kéne mozdítanom a kisujjamat, vagy fejemre húznom a takarót, csak kitátanám a számat, rájuk lehelnék, s ők a lábaimhoz hullanának megsemmisülve, talpig szégyenletes vereségben.
1 zacskó penne tészta sós vízben kifőzve 2 ek olívaolajjal elkeverintve
1 kg vöröshagyma
3-4 fej fokhagyma
fél liter házi tejföl
tengeri só
Amilyen végtelenül egyszerűnek tűnnek a hozzávalók, olyan végtelenül egyszerű az elkészítés módja is. Vizet forralunk, só bele, majd tészta kifőz, vizet leönt. Eközben tepsit szedünk elő. A hagymát nem könnyezzük, nem is pucoljuk. Sőt minden eddigi könnycseppünkért bosszúból, kicsit megszurkáljuk a héját. Ez segíti a hagymát, hogy kiengedje a fáradt gőzt. A fokhagymával még ennyit sem foglalkozunk, hanem érintetlenül a tepsibe pakoljuk a vöröshagymák mellé. Nagyságuktól függően 200 C-on 35-45 percig sütjük őket. A sült fokhagymát alaposan megnyomorgatva, kipasszírozzuk halványbarna belsejét egy tálkába, majd hozzáöntjük a tejfölt, összekeverjük, sóval tovább ízesítjük. A sült hagymákat megpucoljuk, felkockázzuk, s a tejfölös szószhoz adjuk, vagy majd tálaláskor a tetejére halmozzuk. Díszítésként én az egészet még meghintettem egy kis szárított snidlinggel.
Miközben sült a hagyma én Zubolyt hallgattam s esőt vártam.