Kép innét.
A peregrinus-gombóc a túrógombóc kelet-európai, avagy finomat-de-nincs-itthon-semmi magyar változata. Gyomorrontást nem okoz, de a durva kulináris élvezetek kategóriájába tartozik. Az első alkalommal kacagunk magunkon, s tán nem is esszük meg, hiszen a macskánk is kiköpte. De valami megragad bennünket. És függőkké válunk. Ezt azért csak a legszűkebb baráti körünknek valljuk be.
zsemlemorzsa
olaj
csipet só
1 ek cukor
málnaszörp
A zsemlemorzsa mennyisége az étvágyunktól függ. Kevés olajon pirítsuk aranybarnára a zsemlemorzsát, majd vegyük le a tűzről, s adjuk hozzá a sót és cukrot. Tegyünk belőle félre egy kis adagot. A félrenemtettre öntsünk kevés, azaz annyi vizet, hogy formázható sűrűségű legyen a masszánk. Kettő, előzőleg olajba mártott evőkanál segítségével remek gombócokat formázhatunk az üdítő színű s állagú masszából. Meghempergetjük a gombócokat az előzőleg félretett, pirított morzsánkban. Tányérra szedjük s nyakon öntjük málnaszörppel. Esetleg tejföllel s porcukorral (de ha már van otthon tejfölünk, akkor azt okosabban is felhasználhatjuk). Ha a főzési folyamat nem gőzölte ki belőlünk a sznobság és az ízlés utolsó csíráit is, akkor díszítsük mentalevéllel művünket, s kezdjük el dúdolni, hogy hier ist mein auto.
