Kép innét.
Brrr, de hideg van. Ideje jó kis melengető ételeket főzni. S ha már ránk borul az ég nagy szürke hullámokban, akkor az sem árt, ha a vacsoránk vidám színekben pompázik. Mi is lenne alkalmasabb e két feladat ellátására, mint a cékla.
A céklát már akkor megszerettem, mikor fogatlan kisporontyoknak főztem ebédre krumplival és édesköménnyel. Magamnak mindig belecsempésztem egy kicsi sót is, miközben arra gondoltam, hogy nem is olyan rossz gyereknek lenni.
Ma túl sok időm nem volt, úgyhogy igyekeztem időtakarékosan megoldani a vacsora kérdését, biztosítva arra egy-egy negyedórát, hogy még el tudjak mosogatni is.
1 kg kisebb cékla megpárolva
1 kg kifliburgonya megpárolva
4-5 ek olivaolaj
6 cm-es friss gyömbér megtisztítva és lereszelve
2 gerezd fokhagyma felszeletelve
2 kk koriandermag
só
1 citrom kifacsart leve
1 csokor friss koriander
Én fogtam a céklát, beraktam a kuktába és puhára pároltam. A krumplik ugyanerre a sorsra jutottak egy másik fazékban. Miközben párolódtak s annyira kihűltek, hogy megszabadíthattam őket a héjuktól, gyorsan elmosogattam. Aztán felkockáztam a céklát s helyes 2 cm vastag karikákra szeltem a burgonyát.
Következő lépésként olajat hevítettem egy magasfalú serpenyőben, majd megfuttattam rajta a gyömbért, fokhagymár és a koriandermagot. Pár percig kevergettem őket, hogy illatukkal be tudják tölteni a konyha minden apró zugát. Ekkor hozzákevertem a céklát és a burgonyát, s kb. 5 percig sütöttem őket. Időközben sóval ízesítettem és gyönyörködtem a burgony színeváltozásában. Nyakon öntöttem a citromlével és levettem a tűzről a művet. Egy nagy csokor finomra vágott koriandert kevertem bele a végén. Egyszerűen pazar lett a végeredmény. Ha már a szerdai böjtnél tartunk, minden egyéb nélkül is megállja a helyét. Más napokon keménytojással vagy rántottával szoktam tálalni.
Az ízek s színek pedig a hangokkal találják meg harmóniájukat.
