
Sokáig tartottam a karamell készítésétől, mert amikor először nekifogtam, meg amikor másodszor is, akkor nem nagyon tudtam belőni, hogy mit jelenthet az, hogy aranyszínűre olvasztom, meg illatosra, és rendesen elégettem. Magyarán olyan keserű ragacs lett az eredmény, hogy bűntetéssé vált minden, amihez csak hozzáért. Mostanra viszont már teljesen ráizgultam és kipróbáltam mindenféle cukorneművel: kristállyal, porral, barnával, mézzel, juharsziruppal. Hozzá nem érve, kevergetve, szálasra húzva stb., egy fantáziadús elme előtt hihetetlen lehetőségeket rejt magában. Így utólag belegondolva, a menzás karamell kész arculcsapása az emberiségnek. Szóval jöjjön egy príma játszós recept. Mivel több helyre lehet mártogatni az almákat, nyugodtan vonjuk be a folyamatba gyerekeinket vagy vendégeinket, a tapasztalat szerint hálásak e közösségépítő és ízletes desszertért.
6 db édes (bio)alma meghámozva, kimagozva, cikkekre vágva
1/2 citrom leve
olaj a sütéshez
10 dkg liszt
2 dkg kukoricaliszt
3 tojásfehérje
1,5 dl tej
1 ek szezámmag
1 kk fahéj
25 dkg gyümölcscukor
Az almagerezdeket meglocsoljuk a citromlével, hogy ne barnuljanak meg. A kétféle lisztet egy tálba öntjük a fahéjjal és a szezámmaggal és jól összekavarintjuk. Közepére mélyedést gyártunk, melybe beleömlesztjük a tejjel elkevert tojásfehérjét, majd egyenletes állagúra keverjük s hagyjuk 10 percig állni. Az almákat beleforgatjuk e tésztába, majd forró olajban 1 percig sütjük őket és már készen is van a bundájuk. 1,5 dl vízben addig főzzük a cukrot, amíg aranybarna nem lesz. Időközben készítsünk ki egy hideg vízzel teli tálkát. Az almákat először a karamellbe, majd a hideg vízbe mártjuk, s így finoman roppanós lesz a bunda külseje. Olajjal kikent tálkákra szedjük az almát, különben odaragad.
Kép innét.