Poszáta a tűz körül

Sokáig tartottam a karamell készítésétől, mert amikor először nekifogtam, meg amikor másodszor is, akkor nem nagyon tudtam belőni, hogy mit jelenthet az, hogy aranyszínűre olvasztom, meg illatosra, és rendesen elégettem. Magyarán olyan keserű ragacs lett az eredmény, hogy bűntetéssé vált minden, amihez csak hozzáért. Mostanra viszont már teljesen ráizgultam és kipróbáltam mindenféle cukorneművel: kristállyal, porral, barnával, mézzel, juharsziruppal. Hozzá nem érve, kevergetve, szálasra húzva stb., egy fantáziadús elme előtt hihetetlen lehetőségeket rejt magában. Így utólag belegondolva, a menzás karamell kész arculcsapása az emberiségnek. Szóval jöjjön egy príma játszós recept. Mivel több helyre lehet mártogatni az almákat, nyugodtan vonjuk be a folyamatba gyerekeinket vagy vendégeinket, a tapasztalat szerint hálásak e közösségépítő és ízletes desszertért.

6 db édes (bio)alma meghámozva, kimagozva, cikkekre vágva

1/2 citrom leve

olaj a sütéshez

10 dkg liszt

2 dkg kukoricaliszt

3 tojásfehérje

1,5 dl tej

1 ek szezámmag

1 kk fahéj

25 dkg gyümölcscukor

Az almagerezdeket meglocsoljuk a citromlével, hogy ne barnuljanak meg. A kétféle lisztet egy tálba öntjük a fahéjjal és a szezámmaggal és jól összekavarintjuk. Közepére mélyedést gyártunk, melybe beleömlesztjük a tejjel elkevert tojásfehérjét, majd egyenletes állagúra keverjük s hagyjuk 10 percig állni. Az almákat beleforgatjuk e tésztába, majd forró olajban 1 percig sütjük őket és már készen is van a bundájuk. 1,5 dl vízben addig főzzük a cukrot, amíg aranybarna nem lesz. Időközben készítsünk ki egy hideg vízzel teli tálkát. Az almákat először a karamellbe, majd a hideg vízbe mártjuk, s így finoman roppanós lesz a bunda külseje. Olajjal kikent tálkákra szedjük az almát, különben odaragad.

Kép innét.

A gyerekeket elkapta valami kétnapos vírus. Magas láz és hűtőfürdők sora, másnap már csak hőemelkedés. Az így kialakult hosszúhétvégét még megfejelte egy váratlanul jött egynapos konferencia, úgyhogy a hétvége nem lett túlságosan főzős. Íme, egy könnyed desszert, melyet még a kis betegek is felvidámodva tüntettek el a tányérról.

4 körte

4 alma (vagy idény szerint málna, barack, szilva, szőlő stb.)

0,5 dl száraz fehérbor

5 dkg vaj

10 dkg liszt

2,5 dkg gyümölcscukor

5 dkg tejcsokoládé durvára vágva

A gyümölcsöket meghámozzuk, kimagozzuk, falatnyi kockákra vágjuk. Egy mély serpenyőben felforraljuk a bort a körtével s almával és kb. 5 perc alatt puhára pároljuk a gyümölcsöket. A lisztet és a cukrot összekeverjük egy tálkában, majd a vajjal morzsás állagúra dolgozzuk, végül hozzákeverjük a tejcsokoládét. Tűzálló tálba öntjük a gyümölcsöket és a csokis morzsával szépen betakarjuk őket. 200 C-os sütőben 20 percig sütjük.

Kép innét.

Teljesen odavagyok a birsalmáért. Tavaly pedig rájöttem arra, hogy a világ legegyszerűbb dolga összehozni egy birslekvárt. Ugyanis ahelyett, hogy kisfejszével megpróbálnám meghámozni és kimagozni a birsalmát, hogy meg tudjam főzni, becsomagoltam alufóliába és puhára sütöttem (kb. 45 perc) 200 C-on. A sült birsalmát pedig gyerekjáték megtisztítani a felesleges héjtól s magháztól.

Kevés forralt vizet szoktam hozzáönteni és leturmixolom. Mézzel ízesítem. Esetenként megfejelem még egy csipet fahéjjal, vagy egy narancs reszelt héjával. Néha még mezei almát is sütök hozzá, hogy lágyítsak az ízén. Én általában nem akarom hónapokig tartogatni, inkább az ősz során többször főzök belőle kisebb adagokat. Így megvan az az örömöm is, hogy időről időre birsalmaillat lengi be a lakást. Egy asszony öröme.

Aki viszont igazi férfi módjára inkább befektet egyszer sok energiát, de aztán egész télen ne kelljen hozzányúlnia több birsalmához, annak azt ajánlom, hogy a leturmixolt és mézzel, fűszerekkel ízesített birset tegye egy fazékba, forralja át, merje üvegekbe, melyeket a lezárásuk után nyomban fejre állít. Az üvegeket e fordított módon tegye bele a legmelegebb télikabátjába, melyet előzőleg konyharuhával kibélelt, s hagyja benne őket másnapig, hogy szép lassan hüljenek ki. Ezennel készen is van a birsalmalekvár, mely tartósítószer nélkül is eláll jövő nyárig.

Kép innét.

Be kell vallanom, hogy a mai leveshez kell egy kis perverzió. Vagyis izgalmas, enyhén fűszeres, frissítő leves a végeredmény, de valahogy előre rá kell hangolódni arra a csipet curryre. Amint megvan ez a katt, le sem tudunk állni róla. Nagy kedvenc lehet a fagyos szelek mögött.

2 ek olaj

1 hagyma felaprítva

2 kk őrölt curry (nem csípős)

1 ek kukoricakeményítő

3 db alma hámozva és felkockázva

6 dl zöldségalaplé

3 dkg cukor

1 ek méz

1 csipet őrölt szegfűszeg

só

1 marék zabpehely

1 citrom leve és reszelt héja

1 dl házi tej vagy tejszín

Egy fazékban olajat hevítünk, és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Hozzákeverjük a curryt és a keményítőt, majd  egy percig még sütjük. Az almát is belezuttyantjuk, kavarintunk rajta egyet. Fokozatosan adjuk hozzá az alaplét. Folyamatosan kevergetjük, míg besűrűsödik. Cukorral, szegfűszeggel és sóval ízesítjük. Turmixoljuk. Még egy fordulóra visszatesszük a tűzre és beleszórjuk a zabpelyhet. Tejjel felöntjük. Miután készre főzzük, levesszük a tűzről. A citrom reszelt héját is hozzákavarintjuk. Kicsit várunk, míg hűl egy cseppet, s ekkor csorgatjuk bele a citrom levét. Díszíthetjük kockákra vágott almával, tárkonnyal, vízitormával.

Zenei ajánlatom pedig: The Apple Sisters

 Kép innét.

Kép innét.

Itt az ősz. Itt az ideje, hogy alma- és körteillat lengje be a lakást. De most még semmi nehéz, fűszeres, csak valami könnyed, tündéres. Mint egy puszi az orron.

90 dkg körte meghámozva, felkockázva

45 dkg alma meghámozva, felkockázva

kb. 15 dkg gyümölcscukor

1 nagy ek selyemvirágméz

1 ek kukoricakeményítő kevés vízben feloldva

1 citrom 4 csíknyi héja (csak a sárga héja. én krumplihámozóval szoktam vékonyan lehúzni.)

1 kis üveg bio kávétejszín (megéri utánajárni, minőségi ugrást hoz)

A felkockázott gyümölcsöket felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje őket. Felforraljuk, majd lassú tűzön kb. 35 percig főzzük. Ezalatt meghallgathatjuk például a Clarae Stellae-t felfrissülésként. Amint megfőtt az alma s körte, összeturmixoljuk. Eztán előveszünk egy hosszúnyelű fakanalat, mert nagyon fog fortyogni és köpködni, majd visszatesszük a tűzre. Hozzákeverjük a cukrot, mézet, keényítőt, citromhéjat,és pár percig rotyogatjuk. Levesszük a tűzről és hagyjuk hűlni. Langyosba hajló melegen tálaljuk. Mégpedig úgy, hogy egy kis tálkába kanalazzuk és nyakon öntjük pár ek-nyi jól behűtött bio kávétejszínnel. Aki kevésbé akarja tündéresre venni a figurát, keverjen a gyümölcsszószba pár ek portói bort.

Kép innét.

Nagyfiam szülinapjára szerettem volna valami új tortával előrukkolni. Próbáltam kiszedni belőle, hogy milyennek örülne. Mivel még nem beszél, ez nem kis meló. A színek első szótagját tudja, hogy onnét közelítettem. Milyen színű tortát szeretnél? Lyij - válaszolta teljes bizonyossággal. Ok, tehát lila lesz, a teteje legalábbis. Milyen ízű legyen? Amma - felelt. Almatorta, bingó. Két paraméter már adott, már csak a körítést kell hozzákanyarítani. Kezdtem azzal, hogy megsütöttem gyorsan öt vékony tortalapot - ha már ezernek hívom, legalább az első pár lépés tükrözze e szép nevet.

35 dkg liszt

23 dkg vaj

pár ek víz

A hozzávalókat lágy tésztává gyúrtam, majd 5 részre osztottam őket. Kerek lapokká nyújtottam őket. Mivel én inkább rusztikus, mint mérnöki alkat vagyok, ezért lettek a lapok rongyosak. Úgy körülbelül egyformák lettek, a szélük pedig cakkos, mint egy üde rózsalevélé. Egy lapos tányérra tornyoztam őket, úgy hogy egy-egy sütőpapírt tettem közéjük, nehogy összeragadjanak, ha már ennyit dolgoztam velük. Majd vették az útjukat a hűtő felé, ahol egy bő félórát töltöttek, mielőtt 230 C-on szép sorjában kisültek volna (egyenként kb. 6-7 perc).

Ezidő alatt elkészítettem a töltelékeket.

3 alma

5 dkg cukor

csipet fahéj

csipet csillagánizs

25 dkg szeder

3 dl tejszín

A legegyszerűbbel kezdtem, vagyis sűrű habbá vertem a tejszínt. Miután kész lett, ezt is behűtöttem a használatig. Majd meghámoztam az almákat, megfosztottam őket a magházuktól, kockákra vágva egy lábosba pakoltam őket 2,5 dkg cukorral és 3 ek vízzel együtt. Fedő alatt puhára főztem és összeturmixoltam. A szedret is (8 db kivételével) megfőztem pár kanál vízben, majd turmixoltam és átpasszíroztam egy szűrőn, hogy végül egy kellemes, friss ízű krémet kapjak. Magyarán olyan savanyú volt, hogy a szám is csókra állt tőle. Gyorsan kevertem bele egy kis cukrot, s akkor már magára talált a krém.

Elkövetkezett a tortakészítés legunalmasabbnak ígérkező, ám legizgalmasabbá vált része. A lapok ugyanis az első óvatlan mozdulatra szép nagy repedések mentén darabokra törtek. Izgalomra semmi ok. A legszebbet tegyük az aljára, majd kenjük meg tejszínhabbal. Jöhet rá a következő lap, melyet már összefog a tejszínhab, pakolhatjuk is rá az almapürét. Ismételjük a lépéseket. (Pár kanál tejszínhabot mentsünk el a díszítéshez.) Az utolsó tésztalapot borítsuk be szederkrémmel. Díszítsük tejszínhabbal és szederrel. Az oldalán finoman kibuggyan a krém, és így van rendjén. Min. 4 órára hűtsük be. Ez idő alatt ugyanis a tészta megpuhul és átitatódik a krémekkel, s egy nagyon finom, gyümölcsös tortát kapunk. Jöhetnek is a gyertyák s az ünneplés.

Kép innét.

S az ihlet kopogtat az ajtón. Tarte Ta-tin, ta-tinn, ta-tinn, ta-ra-ra-damm...

15 dkg nádcukor

5 db alma (természetesen a mennyiség függ az alma méretétől)

3 dkg vaj

1 kk konyak

20 dkg linzertészta

A cukrot 4 ek vízzel elegyítsük, majd lassú lángon olvasszuk, míg szépen karamellizálódik. Addig, míg kicsit hűl, hámozzuk meg az almákat, tisztítsuk meg őket a magházuktól és vágjuk őket vékony cikkelyekre. Vegyünk elő egy jól záródó tortaformát, vagy akár egy piteformát, s öntsük a karamellt az aljába. S most kell előhívni művészi énünket és középről kiindulva egyre táguló körökben szépen elrendezni az almacikkelyeket. A vajat olvasszuk meg, keverjük hozzá a konyakot és locsoljuk meg vele az almákat. Majd művünket fedjük le a méretre nyújtott linzertésztával, melynek széleit kicsit nyomkodjuk le. S kicsit tapicskoljuk le a tetejét is, hogy az almák biztonságban érezzék magukat. 200 C-on süssük 25-30 percig. Ha elkészült, hagyjuk még 5 percet pihenni. Ha már szusszant, fedjük le tálcával s egy hirtelen mozdulattal állítsuk a fejére. Voilá!