Az elmúlt két hónap nem szólt másról, mint a hajtásról. Bevállaltam egy félállást az eddigi mellé. Ennek az eredménye az lett, hogy pl. péknél vettem a kenyeret. Ilyen már évek óta nem fordult elő velem. Rengeteg hideg s meleg szendvicset, bazsalikomos-paradicsomos tésztát és eperturmixot fogyasztottunk ebéd vagy vacsora gyanánt. Volt egy amolyan koleszos-egyetemista hangulata az étkezéseinknek, nem is bántam. Tegnap végre kimondtam az igent az új állásra. Ma pedig elkezdtem rendet rakni a régi íróasztalomban, s finoman haza cuccolni. Ezt a megkönnybbülőben lévő hangulatot egy remek spenótos pitével ünnepeltem.

A tésztához:

20 dkg liszt (felesben teljes kiőrlésű és fehér)

10 dkg puha vaj

2 csipet só

kicsi víz

 

A töltelékhez:

70 dkg főtt, kinyomkodott és felaprított spenót

24 dkg ricotta

10 dkg parmezán lereszelve

2 felvert tojás

1,6 dl tejszín

2 ek búzadara

1 cs bazsalikom finomra aprítva

só

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. Először elég morzsás lesz. Óvatosan, egyszerre csak egy-egy evőkanálnyi vizet adunk hozzá, s épp csak annyit, hogy összeálljon a tésztánk. Egy kiolajozott piteformába nyomkodjuk, majd folpackkal beborítjuk és legalább egy fél órára berakjuk a hűtőszekrénybe.

A töltelék hozzávalóit alaposan összekeverjük. Mivel ezzel meglehetősen hamar készen vagyunk, nyertünk 25 percet, hogy valami szívderítő dologgal foglalkozzunk. Én pl. a fiaimmal birkóztam a szőnyegen. Mivel éppen kezdtünk belemelegedni, amikor eljött az idő, csak egy fél percre kellett felpattannom, hogy a 180 C-os sütőbe rámoljam a pitét. Kb. 40 percet érdemes a sülésre számítani.

Kép innét.